Fasz!
A kurva életbe, elegem van belőled te geci! Mindig itt vagy, nem hagysz élni, körbezársz és megfojtasz!
-Visszaolvastam a leveleket; az ömlengéseimet, amiket lányoknak írtam, vagy csak úgy magamnak.
Ó, igen! A nagy, írói véna megmondja! A MŰVEK!
Faszt!
Mindet TE írtad, te semmi, te fátyol, te ROHADT MASZK!
Igen, egészséges dolog, ha az ember néha elküldi magát a kurva anyjába.
Mert ez egy undorító dolog.
Nagyon jól érzem magam, enyém a világ, értem az életem folyását és látok célokat...erre mi történik?
ELKEZDEM SAJNÁLNI MAGAM!
-Na állj csak meg.
Miért is sajnálod magad, te hülye?
-MIÉRT IS SAJNÁLOD MAGAD?
Nincs válasz.
Hm. Gondolkozzak el ezen egy picit. Van egy nyomasztó érzés, szerencsétlennek érzem magam megint, és kiderül, hogy nincs okom rá. Hát akkor miről is van szó?
-Egy félmosollyal kell elintézni az ilyen helyzeteket!
-Gondolatban felállni a pocsolyából, és öles léptekkel elindulni a kihívások felé, HIRTELEN!
Máshogy nem megy nálam, ez tapasztalat.
Szóval:
Hogy idáig nem volt egy lány, akit szeressek, az azért volt, mert nem akartam.
NEM AKARTAM!
S mégis ezen KESEREGTEM!
-Heh.
A kesergéssel beértem, építettem egy maszkot, játszottam egy szerepet.
Az Istenit, de unom már. Kimondhatatlanul unom ezt az őszintétlenséget. Magamnak hazudok ilyenkor, és félek azoktól, akiknek hazudok így, mert lelepleződöm BAZD MEG AZ ÉLETED, minek már megint ez az összefüggés-keresgélés?!
Magyarázol, magyarázol, VÉG NÉLKÜL MAGYARÁZOL!
NINCS ÉRTELME!
-Csak telik vele az idő, inkább TEGYÉL valamit ellene.
Tegyél valami hasznosat a levesbe, a KURVA LEVESBE, ami az életed!
Ami az életem!
Nem én vagyok, aki sokat ír magáról, szintén nem én vagyok olyankor, amikor magyarázok írásban. Visszataszító olvasni a négy évvel ezelőtti soraimat. Valami elbaszódott bennem. Valami kurvára el lett BASZVA.
Vannak írásaim, amiket több mint nyolc éve írtam. Igen. Azokra mindig úgy gondoltam, mint a sajátjaimra. Szeretem őket. Megnevettetnek, mert abszurdak! Nem ÁLKOMOLYAK, mint ennek a blognak a fele.
Most én nézek ki a sorok közül. ÉN. Nem a maszk, nem a magyarázat.
Azt örökítem meg ebben a bejegyzésben, hogy vannak olyan napok, amikor FASZÁUL érzem magam, amikor könnyű megszólítani ismeretleneket, amikor SZERETEM MAGAM úgy ahogy vagyok! ÉS AKKOR JÖN ez a kurva maszk, ez a lepel, és SZARUL kezdem magam érezni, a tükör eltorzul kissé, és megint úgy kéne látnom magam, mint aki ITT ÜL, ÉS NEM CSINÁL SEMMIT a hízáson és a pornónézésen kívül!
Hát a nagy büdös szart fogom hagyni ezt! Lefeküdtem egy lánnyal, és CSODÁS volt! Csodás volt, mert Ő is csodássá akarta tenni, be lettem avatva, és érzem már az ÍZEKET és a SZORÍTÁSOKAT amiket idáig nem éreztem, már nem tud leverni a lábamról a maszkom, végre férfinak érzem magam, és erősítem a testem hogy örömöt okozzak vele magamnak, meg a lányoknak is! Igen, ez kellett már..............hééé.
-Mi történik itt?
Figyeljek csak oda egy KICSIT! Magyarázkodom! Érvelek! Mondatok sok vesszővel, kevés ponttal! Mi ez, KI BESZÉL?
-Heh.
Heheh.
(félmosoly)
Talán megérett egy definíció.
Egy olyan igazi, ezek után.
-A maszk FŐ tulajdonsága, hogy váltig állítja, ő nem maszk. /Most én nézek ki a sorok közül. ÉN. Nem a maszk, nem a magyarázat./
-A maszk tulajdonsága egyúttal, hogy másokra mondja, hogy ők a maszkok. /Mindet TE írtad, te semmi, te fátyol, te ROHADT MASZK!/
-Végül a maszk: ripők. /Igen, egészséges dolog, ha az ember néha elküldi magát a kurva anyjába./
(az idézőjeles mondatok valószínűleg nem a maszk munkái, a többiek biztosan azok)